Fotográfusoknak

A majdnem jó kép nem jó kép

Megosztás: Facebook Twitter Google+ Pinterest

A majdnem jó kép tulajdonképpen jó is lehetne, de nem az, mert belóg vagy kilóg, pislog, vagy hülyén néz, a háttérben az orrát túrja, a seggét vakarja, Tescos szatyrot lóbál, pálmafás beach ingben jött az esküvőre, vagy papucs orrán pamutbojt (copyright by Pom Pom).
A majdnem jó képek listája végtelen. A majdnem jó kép bosszantó. Ott volt, meglátta, pont az az obi volt a vason…fény rendben…élesség rendben…nem állt elé senki…lélegzet visszafojt…(érzi most meg lesz)…expogomb lenyom…csodálatos zárhang…megvan…elégedett…hátradől…megnéz…és nem hisz a szemének…

„Az nem lehet, hogy pont belehadonászott azzal a ronda szőrös kezével! Miért nem marad az ilyen otthon, ha nem tud nyugton maradni?!”
A majdnem jó kép tulajdonosának még ilyenkor is van esélye:
1. Ha lehet, egyszerűen más képkivágást választ
2. Segítségül hívja legjobb barátját a Photoshopot
3. Időgépet készít és megkötözi a szőrős kezűt mielőtt exponál
4. Ha nincs más, tudomásul veszi, hogy a majdnem jó kép nem jó kép

A majdnem jó kép tulajdonosa egyet nem tehet, az a magyarázkodás. Számtalanszor volt alkalmam végéig hallgatni egy egy megkritizált kép tulajdonosától, hogy a mindenki számára látható „majdnem tényező” hogyan került a képre.
„Tudod hogy van ez…alig néhány percünk volt a fotózásra, ezer fok meleg volt, a vendégek türelmetlenek voltak, a menyasszony csak a ruhájával volt elfoglalva, nem tudtam arrébb állni, mert ott már a fal volt, és az a szörnyű meleg…ja azt már mondtam”

Na ez az aminek semmi értelme. Ha egy képet beadok egy felvételire, vagy versenyre, vagy akárhová ahol mások véleményt mondhatnak róla, ott nincs magyarázat a kép mellé írva.
„Kedves Zsűri! Ez a kép tökéletes lenne, ha a jobb kompozíció érdekében kettőt léptem volna jobbra, ott azonban egy végtelen szakadék tátongott. Így történhetett, hogy a fotó két lépéssel a megfelelő kompozíciótól balra készült.”
Majdnem jó képet mindenki gyárt tucatjával. Sőt talán létezik egy számarány is, hogy hány majdnem jó kép kell egy jó képhez…nem tudom. Abban viszont biztos vagyok, hogy ha beadok egy fotót, amiről én azt gondolom, hogy jó és kritikát mondanak róla, azt vagy elfogadom (mert csak olyanoknak mutogatom akiknek adok a szavára) vagy kiállok az általam készített fotó mellett és megvédem a koncepciómat, de nem megmagyarázom, hogy miért csak majdnem…  Ezzel ugyanis nem teszek mást, mint elismerem, hogy én is tudom, hogy a fotóm csak majdnem lett jó, mégis beadtam jónak álcázva.

Kritikát elfogadni hősies érzés, ráadásul építő. Miközben persze a tutit senki sem tudja. Az egyiknek a majdnem tetszik, míg a másiknak a tökéletes sem és ez így van rendjén.

Bende Tamás