Menyasszonyoknak Pároknak

Egy kis tréning… avagy hogyan készüljünk fel a nagy napra

Megosztás: Facebook Twitter Google+ Pinterest

Sugárzó arcú fiatal pár lép be műtermembe, előtte csak telefonon egyeztettünk, illetve e-mailt váltottunk, most találkozunk először. Leülünk és azonnal az asztalon lévő albumokat kezdik lapozni. Közben beszélgetünk. A menyasszonyon látszik, hogy teljesen az esküvő bűvöletében él, készül minden percére, izgatott a hangja. A fiú sem leplezi sokáig, hogy neki is nagyon fontos és amivel nem szeretnének megalkudni, azok a fényképek.
– Mit szeretnétek, van valami elképzelésetek? – kérdem
– Igen, ilyen képeket szeretnénk amit a weboldaladon láttunk.

Hamarosan kiderül a programot végighallgatva, hogy hiába a nagy lelkesedés és öröm, sajnos elvesztek a részletekben, mindent percről-percre kitaláltak, csak épp azt nem tudják, hogy ez a valóságban egészen más. A forgatókönyv szerint fél órát hagytak közös képeikre, a készülődés fotózásán még gondolkodnak, hirtelen nem tudnak választ adni, hogy szeretnék-e megörökíttetni. A fiú azzal próbálja elütni, hogy otthon fognak öltözni és még nincs rendesen berendezve az életterük és nem is fotogén. Pontosan megtervezik, hogy ki mikor érkezik, honnan hova mennek, ki mit csinál és majd azon izgulnak a nagy napon, hogy minden a forgatókönyv szerint történjen.

Ez részben így van jól, de ne feledkezzünk meg a legfontosabbról, hogy ez az Ő nagy napjuk, vagyis a Ti nagy napotok!!! A legnagyobb hangsúlyt erre kell fektetni, hogy lélekben átéljétek ezeket a pillanatokat és igazán megéljétek őket. Át kell kapcsolni egy más dimenzióba, egy olyan állapotba ahol a nagy napon már csak kívülről szemléltek mindent, ami a körítés, és csak magatokkal foglalkoztok. A hibák nem problémák, hiszen emberek vagyunk, azért vannak, hogy megoldjuk.

Persze nehéz készülni olyasmire, amit még nem éltetek meg sohasem.
Talán először jusson eszünkbe az a néhány esküvő, amin már jártunk. Mit csináltak mások rosszul?

Mi, fotósok szemben állunk a párral a szertartások alatt és tanúi lehetünk azoknak az érzelmeknek, intim pillanatoknak, amit csak néhány közelben álló ember kaphat meg ilyenkor. Sajnos nem egyszer láthatjuk, hogy egymásra sem néznek, látszólag alig várják, hogy túl legyenek rajta. Pedig csak lehet, hogy izgulnak és  nem készültek fel erre a percre. Elvesztek a részletekben pedig ezek a percek azok, amiket már nem lehet visszahozni és újra megélni.

Ugyanez vonatkozik a hozzátartozókra, ismerősökre, akik azt gondolják zavarukban, hogy ma nem ők a főszereplők, ők nem szeretnének fényképezkedni. Pedig Ők is nagyon fontosak, hiszen azért vannak ott! (vagy nem?) Egy apát alig tudtam rávenni, hogy együtt a lányával készíthessek néhány fotót, miközben megcsodálja. Pedig lányos apukaként tudom, hogy milyen fontos pillanat lesz majd egyszer ez életemben.

Visszatérve, ne feledkezzünk meg ezekről és próbáljunk meg felkészülni, próbáljuk meg előre felkészíteni a másikat is, hogy tényleg átéljük e pillanatok varázsát. Így biztosak lehetünk benne, hogy egy jó fotós is a maximumot fogja kihozni magából és elégedettek leszünk azzal, amit unokáink is nézegetni fognak egy csendes téli estén. :)

Juhász Balázs