Fotográfusoknak

Jótanácsolás aspiránsoknak

Megosztás: Facebook Twitter Google+ Pinterest

Még javában tart a Pillana(r)t 2008. novemberi pályázatának zsűrizése. Még a jelentkezők által beküldött képek felét sem néztem át. Még fel sem tudtam dolgozni azt amit eddig láttam. Még szinte pontszámot nem is adtam senkinek, de a szívem máris eltöltötte a szomorúság. Feltettem magamban a kérdést: vajon kik válogattak és kiknek?

Szomorúságomnak egy  -mások számára talán egyszerűnek tűnő-  dolog az oka.  Ez nem más mint a képek kiválogatása.  A zsűrizés végeredményét nem tudhatom előre, de lesznek majd olyanok, akik azért fognak kevesebb pontszámot elérni, mert a  sorozataik közé olyan fantasztikus képeket válogattak, amelyeknek a Top20-ban lett volna a helyük. „Tophuszaik” között pedig olyan elképesztő képekre kell majd alacsony pontszámot adnom, amelyek önmagukban nem állják meg a helyüket, mert önmagukban nem számíthatnak esküvői fotónak. Ha ezen képek kép sorozatba kerültek volna, jelentősen növelhették volna szerzőjének esélyét a Szövetségbe való felvételre.

Egy kiváló fotósnak nemcsak az exponálógombot kell nyomogatnia. A jó fotós beállítja a gépén a paramétereket,  expozíció előtt megszerkeszti a képet fejben és a keresőn keresztül (persze vannak esetek amikor erre egyáltalán nincs idő, ezt nagyon jól tudom), tudja hogy mikor kell lenyomni a gombot. A jó fotós ért a kidolgozáshoz, még ha nem is mesterszinten etc. etc. etc. Részletezhetném a végsőkig. Azonban minden utómunkálat fabatkát sem ér, ha nem tudja melyik képet érdemes kidolgozni. Egy esküvőről készített sorozatot teljesen tönkre lehet tenni azzal, ha valaki nem biztos magában és nem tudja melyik képtől kell megválni, noha nem örökre.

Szomorúság tölt el a sorozatokat illetően is. Szerény véleményem, hogy egy húsz képből álló sorozat nem attól lesz jó, hogy megmutatom azt hogy igen, ott volt a menyasszony a sminkesnél, a fodrásznál, a vőlegénye ujjára ő is felhúzta a gyűrűt és aláírták az anyakönyvet tanúikkal együtt.  A párok számára oly fontos napot el lehet mesélni úgy is, hogy ők maguk nem szerepelnek a képeken (…. mondjuk egész alakosan). A sorozat attól lesz jó, ha a fotós képein keresztül vissza tudja mindazt az érzést adni, amit aznap átél a menyasszony, a vőlegény, a szülők, rokonok, barátok, ismerősök. Benne lehet a vidámság, az elérzékenyülés, a humor, a nevetés, még az idegeskedés is. Fontos lehet egy jelentéktelennek tűnő,  aprócska tárgy, vagy éppen fordítva, egy óriási helyszínt ábrázoló fotó is, de a legfontosabb az, hogy a sorozatot nézve még egy külső szemlélő is ott kell érezze magát az esküvőn.

Szívem szerint kiemelnék néhány fotót, de nem tehetem mindaddig, amíg a zsűrizés le nem zárul.

Ezért:  Kedves leendő pályázók! Okuljatok a mostani jelentkezők  hibájából!

Bízom abban, hogy ezzel a pár sorral segíthetek és a legközelebbi kiírás alkalmával, kevesebb szívet facsaróan alacsony pontszámot kell adnom az egyébként művészeket is megszégyenítő, gyönyörűséges fotókra.

Szalay Mona