Pároknak Valódi esküvők

A hét esküvője: Bori és Miki

Megosztás: Facebook Twitter Google+ Pinterest

Esküvői fotós: Szalay Mona | www.szalaymona.hu
Polgári szertartás helyszíne: Barabás Villa, Budapest
Vacsora helyszíne: Rozmaring Étterem, Budapest
Dátum: 2010. szeptember 11.

Esküvőt fotózni örömteli dolog. Esküvő után az ügyfelekkel kapcsolatot tartani nagy megtiszteltetés.
Esküvő után ügyféltől barátságot nyerni … megfizethetetlen :-)

E történet forgatókönyve a kezdetekkor a szokásos is lehetett volna, …. De nem volt az.

Hogy is kezdődött? Bori beérkező ajánlatkérésére szomorú választ kellett adnom, mert előzőleg
az időpontot egy másik páros már lekötötte. A válaszlevélben egy szerény kérdés is állt: át lehet-
e szervezni az esküvő napját? Mivel a megkeresés még az év elején történ, hát újabb két dátum
merült fel, de azok szintén foglaltak voltak. Legnagyobb meglepetésemre Bori egy kéréssel fordult
hozzám: mondjak egy dátumot én! Hát így esett szeptember 11-ére a választás.

A személyes találkozó kapcsán folytatott levélváltások során megállapítottuk, hogy “az élet igen nagy
mókamester”. Kiderült, hogy a lakóhelyünk egymástól cca 10 percnyi gyalogjárásra van egymástól.

Egy szép áprilisi vasárnap elkészültek az eljegyzési fotók is. Napsütésből és jókedvből nem volt hiány.
Aztán sűrű levélváltásokkal teltek a hónapok, miközben együtt ünnepeltünk egy jubileumi születésnapot,
– hogy csak a főbb események közül ragadjak ki egyet –, míg végül elérkezett a nagy nap. Bár az égiek
esővel áldottak bennünket, a jó hangulat, nevetés és felszabadultság jelen volt minden percben ezen a
napon. Erről a vendégek és nagyra becsült Szitu cere-mókamester is gondoskodott.

Mielőtt a képeket megnéznéd Kedves Olvasó, időben ugorjunk vissza 2008-ra. Miki (ő a vőlegény)
unokatestvérének esküvőjén szintén jelen lehettem. Miki és Bori jelensége a tánctéren nem volt nem
észrevehetetlen olyannyira, hogy amikor nem akartam, akkor is őket fotóztam. Miki kedvesen felkért
egy táncra, azonban nemet mondtam. De nem úsztam meg ilyen könnyen. A negyvenháromezer-
huszonhétmillió-négyszázadik felkérésnél – miközben arra gondoltam, hogy Bori és Miki már házasok –,
azt válaszoltam, hogy: “majd a te esküvődön! :-)”. Szeptember 11-én Miki ellentmondást nem fogadott
el arra nézve, hogy amint a szerződésben kötött fotózási időtartam letelik, a beígért tánc alól nincs
menekvésem. Bori és barátnői felváltva, 10-15 percenként jöttek oda hozzám és kérdezték, hogy letelt-
e már az idő? Fergeteges volt a buli, hajnalig együtt téptük a húrokat. (A fotókért köszönet Szegedi
Zsuzsinak.)


A sok-sok nászajándék között volt egy, ami nemcsak Borinak és Mikinek okozott kedves meglepetést.
Nekem legalább akkora megleptés volt, mint nekik. Íme:

Bori és Miki a mindennapjaim részévé váltak. Azóta – hol családostul-barátostul , hol anélkül – számos
közös programot szerveztünk és ez már csak így marad!