Pároknak Valódi esküvők

A hét esküvője: Zsuzska és Jani

Megosztás: Facebook Twitter Google+ Pinterest

Esküvői fotós: Gyarmati Csaba | www.gyarmatifoto.hu
Polgári esküvő helyszíne: Sikonda
Egyházi szertartás helyszíne: Székesegyház, Pécs
Vacsora helyszíne: Sikonda
Dátum: 2010. augusztus 14.

Most, hogy rám esett a választás az esküvői sorozatokban, újfent rájöttem, hogy mennyire szerencsés ember is vagyok. Hiszen amikor ki kellene választanom a kedvenc páromat a tavalyi évből, akkor világossá vált, hogy az elmúlt évben is annyi ember barátságát, szeretetét, megbecsülését tudhattam magaménak, amennyit kevesen és csak a véletlenre alapozva választhattam az anyagok közül, úgy, hogy senkit se bántsak meg. :-)

Így aztán osztottam, szoroztam, gyököt vontam és a legvégén a véletlenre bízva egyszerűen vakon ráböktem a tavalyi „stáblista” egyikére.  A szerencsés nyertesek Zsuzska és Jani, két számomra is kedves, lelkes  fiatal, akik gőzerővel készültek az esküvőjükre és aprólékos gonddal tervezték, hogy hogyan kényeztessék majd a nagy napon barátaikat, vendégeiket.

A polgári szertartás szűk körben egy Pécshez közeli – sikondai – tó aprócska szigetén került lebonyolításra. Az egyik örömapa a szertartás előtt megkért, hogy rögzítsem azt a néhány lufit valahová, amik majd a későbbiekben kisebb szerephez jutnak a ceremónia során… Hát megtettem. Rögzítettem, aztán összekészülődtem.  Nem sokkal később egy kiáltásra lettem figyelmes és felnézve láttam, amint a jól odakötött lufik önálló életre kelve zúznak az ég felé, majd végül tizenméter magasan egy öreg fa koronájában megakadva fixálódnak… :-( Szóval fotósra lufit ne bízzatok!!!

A szertartások után a Mecsek egyik gyönyörű völgyében óriási tér, sátor és terülj-terülj asztalkám várta a násznépet. A reprezentatív környezet egyetlen – számomra lényeges – hátránya az internet szinte teljes hiánya volt. Történt ugyanis, hogy a lemezre kiírt, pendrive-ra mentett esküvői slideshownak lába kélt, így csak az otthoni szerver segítségével tudtam az ígért anyagot prezentálni. Ezért a kezemben egy laptoppal keresni kezdtem azt a helyet, ami a világháló elérését volt hivatott biztosítani. Meg is találtam a tuti pontot. Az autóm küszöbére állva, a kezeimet teljesen kinyújtva egyszer csak megjelent egy aprócska jel a mobilintertnet létét jelezve. A néhány megányi anyag letöltése csak pár – pontosan huszonnégy!!! percig – tartott, így mire az anyag leért, addigra új izomcsoportokat fedeztem fel itt-ott váll- és háttájékon.

Aprócska fáradtságomat azonban bőven feledtette az esti fergeteg party, ahol is az ifjak nagyon odatették magukat és a lelkes násznéppel együtt óriásit bulizva ropták végig az éjjelt.

Azóta is – akkor hajnalban hazafelé, majd a képeket utómunkázva, újra és újra felidézve a nagyszerű nap legszebb pillanatait – mindig nagy örömmel gondolok rájuk és köszönettel tartozom azért is nekik, hogy beengedtek a saját világukba és merték megmutatni magukat nekem kendőzetlenül, hitelesen, szerelmesen életük egyik legszebb napján.