Pároknak Valódi esküvők

A hét esküvője: Anna és Tamás

Megosztás: Facebook Twitter Google+ Pinterest

Esküvői fotós: Bende Tamás | www.bendetamas.hu
Polgári esküvő helyszíne: Rozmaring Étterem, Budapest
Vacsora helyszíne: Rozmaring Étterem, Budapest
Dátum: 2010. augusztus 19.

Azért tartom fontosnak odaírni, hogy Párizsból, mert egyedül ezt a magyarázatot találtam arra, hogy mitől volt az Ő esküvőjük olyan amilyen. Anna és Tamás ugyanis Párizsban élnek és ettől valahogy mások… nyitottabbak, vagányabbak, életvidámabbak és nagggyon lazák. Pedig nem volt alkalmam találkozni velük az esküvő előtt és ilyenkor mindig egy kicsit félek, hogy milyen lesz az együttműködés. Annyi garancia azért volt a sikerre, hogy egy évvel korábban barátaik esküvőjét fotóztam, így a társaság egy részét már láttam és azt is tudtam, hogy ők is jól ismerik a képeimet.

Anna egy nappal az esküvő előtt felhívott, hogy fotózzunk valami gyártelepen. „Valami gyártelepen”…ezt szeretem…nnnna honnan szerezzek gyártelepet holnapra. Felhívtam a kollégákat, hogy „adjanak” gyártelepet…adtak.  A megoldás Csepel. Én még sohasem fotóztam ott korábban, így bevallom fogalmam sem volt róla, hogy mi fogad majd ott bennünket.

A készülődés egy kicsi lakásban és nagyon jó hangulatban volt. Persze csúszott minden, ahogy kell, ha lenne órám, biztosan nézegettem volna, hogy most éppen mennyivel csökken a fotózásra szánt idő. Csökkent….csökkent…még mindig csökkent…már az is felmerült, hogy ugrik a gyártelep és kinézünk a szomszéd parkban valami szép bokrot, de szerencsére győzött a vagányság és bevállaltuk a Zuglóból Csepelre, majd Óbudára a szertartás helyszínére vezető utat…már nem egészen emlékszem, de talán másfél óránk volt minderre, ugye egy közbeiktatott kreatív fotózással…a gyártelepen, amit még sosem láttam.

Csepelen az első utcán befordultam, mutatván mennyire jól tájékozott vagyok a helyszínt illetően és ott rögtön megtaláltam azt a helyet, ahol nekiláttunk a fotózásnak. Dél volt és augusztus….uhhh. A nap annyira a „plafonról” sütött, hogy hanyatt kellett volna feküdnöm ahhoz, hogy lássam. És akkor úgy döntöttem, hogy csakazértis beveszem a napot a buliba, még ha hanyatt töltöm is a következő fél órát. Egy hihetetlen rövid és hihetetlen jó hangulatú fotózás résztvevője lehettem, de semmiképp sem irányítója, mert Anna és Tamás maguktól „hülyék”: másztak mindenre, bújtak mindenbe és bohóckodtak grimaszoltak folyamatosan. Azt már akkor láttam, hogy valami nagy dolgot alkottunk, de megnézni szinte semmi időm nem maradt, mert máris rohanni kellett tovább a szertartásra.

A szertartás és a buli is a Rozmaring Étteremben volt. A teremben az uralkodó szín a pink volt. Olyan nagyon pink. Elsőre talán ijesztő, de aztán rájöttem, hogy ez maga az Anna….extravagáns és meghökkentő.
A polgári szertartás Tamás és a pink szoknyás mops bevonulásával kezdődött. Szűk helyre szorultam be fotózni, de nem bántam meg…Anna az érzelmek széles skáláját bejárta, képes volt nagyokat röhögni, majd másodpercek múlva könnyezni. Ezek egy fotós számára jó pillanatok.

A buli a társaságtól már az előző évben tapasztaltan, fergetegesen alakult. Itt nem bambult senki az asztalnál…mindenki mindenben benne volt és engedte magát sodorni az árral Anna és Tamás partyján. Érdemes megnézni a tortát, vagy Anna „menyecske ruháját”. Volt látnivaló bőven…