Pároknak Valódi esküvők

A hét esküvője: Bhavna & Michael (2. rész)

Megosztás: Facebook Twitter Google+ Pinterest

Esküvői fotós: Szabó Zoltán | www.szemtanu.com
Egyházi szertartás: London, Krishna temple
Polgári szertartás: London
Vacsora helyszíne: London
Dátum: 2012. október 24–26.

A legkedvesebb, egyben legutóbbi esküvőmről mesélnék. Mesélek, hiszen mesébe illő a történet és szereplői. Bhavna indiai származású, Michael pedig echte angol, mindkét, röviddel egymás utáni esküvőjüket is fotózhattam. A polgárit Budapesten tartották, a másodikat Londonban hindu hagyományok szerint, kétszáz vendéggel, három napon át. Mert mindvégig mellettük voltam, jobban beleláthattam a szelíd pár életébe, érzelmeibe, így derült ki, hogy az apa, ortodox hindu lévén, hallani sem akar egy „vörösnyakúval” kötendő házasságról. Jobbnak látták meg sem hívni őt, ráadásul Bhavna attól tartott, hogy ennek ellenére a három nap valamelyikén felbukkan és véget vet a szertartásnak. Csúnyán.

A második nap ez be is következett. Az apát ugyan sikerült az ünneplő ház ajtaján kívülre tessékelni, ám bent Bhavna könnyei csorogtak. Mivel a „bánatapa” órák múltán sem tágított a háztól, megegyeztek abban, hogy beszélnek egymással, négyszemközt. Az apa végül Michaelt is bekérette kettejükhöz (ez volt az első találkozásuk), hogy kifaggassa, mire föl akarja elvenni a lányát, majd a benne dúló érzelmekkel láthatóan birkózva távozott. Amikor kilépett az ajtón kezében egy nagyobbacska kockás füzetett szorongatott, első lapján teleírva vörös tintával. Bhavna rögtönzött rá kézzel meghívót apjának. Senki sem tudta, mit hoz a másnap, eljön-e a fő hindu szertartásra és hogyan viseli majd magát. Talán maga az apa sem. Az éjszaka minden bizonnyal vívódással telt, bensőjében csatázott lánya döntése az évezredes világképpel, hagyománnyal.

Reggelre kicsípte magát, Bhavnával, Michaellel és kétszázadmagával kezdetét vette a hosszadalmas szertartás, s ő mindvégig a vallási előírásoknak, a családi elvárásoknak egyaránt megfelelve végezte apai teendőit. Amikor órákkal később a vendégektől megüresedett a szertartásterem, az áldozati fűszerek nehéz füstje is szétoszlott, e három ember – egy nap után újra – egyedül és egymásnak maradt. Először apa és lánya borult össze, hosszasan ölelték egymást, aztán Michaellel, ugyanúgy. Szerencsésnek tartom magam, hogy ennek az áldott pillanatnak egyedül a fényképezőgépem és én lehettem tanúja.